Ez a gyönyörű műalkotás egy pillanatot rögzít a híres Waterloo hídon, egy ethereális légkörben. Monet ecsetvonásai egy mulandó szépségérzetet idéznek elő, lágy árnyalatokkal, amelyek zökkenőmentesen olvadnak össze egy ködös háttérrel; a hidak elegáns íveket alkotnak, amelyek harmonikus ritmust teremtenek a vásznon. A festmény élénk kék és krémfehér árnyalatokkal táncol—minden ecsetvonás életre kel, és úgy érzi, hogy a szürke nap nyirkos levegőjét lélegezheti be. Ez a természet és a városi élet találkozásának nyugodt ábrázolása, ahol a füst a kéményekből lomhán csavarog a levegőben, utalva a víz túloldalán folyó forgalmas tevékenységekre.

A mű érzelmi súlya impressionista stílusában rejlik, amely vonzza az álomszerű minőségével. Szinte hallani lehet a Temze lágy hullámzását a part mellett, és a városi élet távoli zümmögését, amely nyugodt, ám dinamikus kompozíciót teremt. Ez a munka Monet mesteri tudását mutatja a fényben és a légkörben, egy átsuhanó pillanatot fest, amely nosztalgiát kelt egy egyszerűbb idő iránt, miközben tükrözi a 20. század eleji ipari változásokat. Az impresszionista mozgalom jelentős darabjaként áll, hangsúlyozva a mindennapi élet és a természet szépségét, amit Monet munkáiban annyira ünnepelnek.