A telihold lágy fényében fürdő városi éjszakai tájkép nyugodt jelenetet ábrázol, amelyet egy középen magasodó, impozáns oszlop ural. A művész mesteri világosság-árnyék használata lehetővé teszi, hogy a holdfény lágyan megvilágítsa az építészeti részleteket és a víz tükröződő felületét, békés, kissé misztikus hangulatot teremtve. A fény és árnyék finom játéka csendes életet lehel a városba, mintha az éjszaka suttogna történeteket.

A kompozíció a tekintetet a tágas tér felé vezeti, amelyet szobrok és korlátok kereteznek, mélységet és szerkezetet adva. A visszafogott kék, szürke és a meleg ablakfények színpalettája kiegyensúlyozza az éjszaka hidegségét az emberi jelenléttel. Ez a jelenet nyugalmat és bensőséges magányt idéz elő, meghívva a nézőt, hogy barangoljon a városi éjszaka békés csendjében. Az időtlen városi szépséget meséli el a holdfény alatt, egy pillanatot, amely megfagyott a történelem és a jelen között.