Ebben a bűbájos tájban a vibráló színek táncolnak a vásznon, felébresztve a nyugtató és bőséges érzését. A kompozíció egy kanyargós ösvényt ragad meg egy színes virágzó növényzet szőnyegén, ahol élénk rózsák és zöldek keverednek, gazdagítva a képet. A napfény átsüt a buja lombozaton és a távolban lévő dombokon, finom melegséget kínálva, ami arra hívja a nézőt, hogy mélyebben felfedezze a világot. Ahogy a szem a virágzó flóra között kószál, nyugodt szépség érzete körülveszi a nézőt—minden ecsetvonás a természet ragyogásának egy suttogása.

A művész technikája közvetlenséget áraszt, vastag, kifejező ecsetvonásokkal életre kelti a képet. Monet jellegzetes impresszionista stílusa élénken fejezi ki nemcsak azt, amit látunk, hanem a környezet által kiváltott érzelmeket is. Az égbolt, egy lágy kék színkeverékkel nyújt nyugodt hátteret az élénk növényzetnek alul. Ez a munka egy időben megfagyott pillanatot képvisel, tükrözve a természet világának szépségét és a művész mély kapcsolatát vele—azt az olyan benyomást a természetről, amely egyszerre személyes és egyetemes, rezonálva a néző vágyával a természet ölelésében lévő nyugalom iránt.