A festmény Velence levegőjét lélegzi, a víz és a fény városát. A jelenet a beszállás pillanatát ragadja meg, a gondola közelében összegyűlt alakokkal, akiket a lenyugvó nap meleg ragyogása önt. A művész ügyessége a fény megjelenítésében rejlik, ahogy a vízen táncol, és megvilágítja az építészetet. Egy épület nagyszerű homlokzata emelkedik a jobb oldalon, erős függőleges kontrapontot biztosítva a lagúna horizontális kiterjedéséhez.

Szinte érezni lehet a víz finom locsogását, és hallani a gondolások távoli hívásait. A hangulat összességében a nyugalom és a szépség, egy pillanatfelvétel az időben, amely arra hívja a nézőt, hogy álljon meg, és élvezze a velencei jelenet szépségét. A festmény a történelem és a romantika érzésével rezonál; időtlennek tűnik.