Ebben a bűbájos erdei tájban a néző azonnal egy olyan világba vonul, ahol a természet uralkodik. Csavarodott fák nyújtják ágaikat a fölöttük lebegő baljós felhők felé—fény és árnyék tánca, suttogva a erdő titkait. A levelekben található gazdag zöld árnyalatok élénk kontrasztot alkotnak az ég lágy szürke és kék színével, sugallva egy vad szépséget, amely egyszerre nyugodt és zavaró. A föld földszínei, amelyeket szétszórt kövek és fűcsomók színeznek, megerősítik a jelenetet, arra hívva a képzeletet, hogy vándoroljon ezen a nyugodt, de titokzatos környezetében.

A művész ügyes technikája megragadja a napfény játékát, amely áttör a levelek között, megvilágítva a táj bizonyos részeit, miközben mélyebb árnyakat veti a bokrokban. A kompozíció ügyesen vezeti a szemet a kanyargós ösvények mentén, felfedezés és felfedezés érzését létrehozva. Szinte lehet hallani a levelek zizegését és egy távoli madár fütyülését, miközben a légkör tele van a csendes elmélkedés érzésével. Amikor a kép előtt áll, megdöbbenti a vadászat és a nyugalom közötti ízléses egyensúly—emlékeztetve a természet kettős aspektusára—mind dühös, mind gyengéd.