Ez a békés jelenet egy csendes kikötőt örökít meg tele vitorlásokkal, Monet jellegzetes impresszionista ecsetvonásaival, amelyek könnyedén táncolnak a vásznon. A víz tükrözi a hajókat és az eget egy lágy, folyékony hatással, ahol a tükröződések elmosódják a valóság és az impresszió határait. A kompozíció finoman vezeti a tekintetet a jobb oldalon kikötött hajócsoporttól a ködös horizont felé, ahol a magas árbocok mögött egy város körvonala tűnik fel. Monet hűvös, tompított palettát használ – dominánsak a kék, zöld árnyalatok, földszínű vörös foltokkal –, ami nyugodt hangulatot idéz, mintha a reggeli puha fény lágyan átnedvesítené a tájat.

A jelenet a vízparti élet békés ritmusát ábrázolja, mintha meghallanánk a lágy hullámok csobogását és a távoli madárcsicsergést. Monet ecsetvonásai lazák, de céltudatosak, spontán módon rétegezi a színeket, átadva a mozgás érzetét a nyugodt témával szemben. Ez a mű példázza a művész úttörő szerepét az impresszionizmus megalapozójaként, az átmeneti fény- és légkörelemek megragadásával a statikus realizmus helyett. 1875-ben készült, és tükrözi Monet Argenteuil iránti vonzódását, ahol a mindennapok és a természet csendes látványából merített ihletet.