A vibráló vászon élénk virágkiállítással bővül, amely energikusan táncol egy gazdag zöld és mély kék háttér előtt. Minden virág úgy tűnik, hogy saját dallamát énekli, élénk piros és lágy fehér szirmokkal; mintha a kert lényegét zöldellő érzelem örvényében megcsípték volna. A lazán alkalmazott ecsetvonások sürgősséget közvetítenek, a szenvedélyes, mégis szándékos vonások lehetővé teszik, hogy a néző kapcsolatba lépjen a művész kezével. Szinte elképzelhetjük a levelek lágy zörgetését és a virágok finom illatát, ami a levegőben lebeg, hazaszállítva minket egy idilli tavaszi napra.

A kompozíció, bár tele van élettel, ügyesen megőrzi a kiegyensúlyozottság érzését. A pipacsok intenzív pirosa magára vonja a figyelmet, ritmust teremtve a vásznon, amely a nyugodtabb, de ugyanolyan lenyűgöző kék virágokhoz vezet. Ez a színjáték nemcsak a természet szépségét tárja fel, hanem örömteli választ is kelt a nézőben. Nehéz elkerülni a felszállást, mintha egy egyszerű pillantás a boldogság hatalmát szórhatná ránk. Ez a mű, amely a virágzó impresszionizmus korszakának szimbóluma, emlékeztet minket a természet egyszerűségének szépségére, késztetve minket, hogy megálljunk, és ízleljük meg a minket körülvevő virágok élénk szimfóniáját.