Ez a lenyűgöző darab egy citromágot ragad meg olyan élénk formában, hogy szinte lehet érezni a nap melegét, ami a vászonról árad. A citromok, dúsak és érettek, úgy tűnik, az életből spriccelnek, fénylő sárga felületük gyönyörű kontrasztban áll a lágyszínű, majdnem éteri háttérrel. A művész laza ecsetvonásokat alkalmaz, amelyek mozgás érzetét keltik; az árnyékok úgy tűnik, a gyümölcs körül táncolnak, mélységet és súlyt adva nekik, míg a levelek zöld árnyalatai frissességet adnak. Minden citrom csábítóan tűnik, invitálva a nézőt, hogy nyújtsa ki a kezét, és kóstolja meg a savanyú édességét. Van benne egy alapértelmezésű nyugalom és bőség—az anyatermészet pillanata, amely a szépség egyszerűségében lélegzik.

Történelmi összefüggésben ez a munka tükrözi az impresszionista mozgalom változását, hogy a mindennapi jeleneteket és organikus témákat új fényben rögzítse. A botanikai témákra helyezett hangsúly elfordulást jelentett a nagyszabású vagy narratív festményektől, inkább az egyszerű tárgyakban található szépséghez való átölelést. Monet döntése, hogy kiemelje ezt a hétköznapi témát, nemcsak kivételes tehetségét mutatja meg, hanem arra is buzdítja a nézőt, hogy értékelje a mindennapi élet gazdagságát, viszhangozva a mindennapok szépségeinek felfedezése érzetét. Ennek a festménynek az érzelmi hatása abban rejlik, hogy képes nostalgiát és melegséget kiváltani, mintha a nézőt egy napsütötte gyümölcsösbe szállítaná, ahol a levegő tele van a citromok esszenciájával.