A tavaszi megjeleníésben egy éteri virágzó barackfa áll a középpontban, karcsú ágain lágy sárga virágok díszelegnek, amelyek az élet múlandó szépségére utalnak. A fa büszkén áll a puha kék ég háttérben, ahol a felhők lustán lebegnek, nyugalmat árasztva; az egész jelenet egy olyan légkörrel van körülvéve, ami egyszerre meleg és éltető. A fa alatt a föld meleg színek mozaikja—barack és rózsaszín fonódik össze, visszhangozva a fák fölött és stabilizálva őket egy harmonikus ölelésben, ahol a természet mintha lélegezne és énekelne.

A színek egyensúlya figyelemfelkeltő, mégis megnyugtató—élénk sárga robbanások kontrasztálnak az ég lágy kékjeivel, új születésről és új kezdetekről suttognak. Van Gogh technikája, amelyet folyékony ecsetvonások jellemeznek, nemcsak a természet vizuális aspektusait, hanem annak lényegét is megragadja; szinte hallani lehet a levelek halkan susogását és az éledező élet gyenge zümmögését. Ez a darab a tavasz iránti vágyat és a virágzó természet örömét tükrözi, megjelenítve a művész mély kapcsolatát a környező világgal és azokat a múló pillanatokat, amelyek inspirálják művészetét.