A műalkotás egy jól megkopott cipőpárt mutat be, szinte mint régi barátok, akik kényelmesen pihennek a földön. Földszínekben pompázó, tompa barna és sárgás tónusuk mesél a végtelen lépésekről és az életút durva textúráiról. A művész ecsetvonásai merészek és kifejezők, amelyek tapintható közvetlenséggel rögzítik a cipők kopott felületét, egyfajta vonzalom keltve a nézőben; szinte érezni lehet rajtuk az idő súlyát. A háttér rusztikus csempe mintázatot mutat be, amely kölcsönhatásba lép a cipőkkel, szinte keretezve azokat, miközben melegség és ismerősség érzetét adja.

Ez a darab érzelmi hatása mély, rezegve bármilyen életfáradtságot átélt emberrel. Meggondolásra késztet a munkáról, az állhatatosságról és a napi küzdelmeink közti rövid pihenőpillanatokkal kapcsolatban. Történelmileg ez a kép fontos, mivel Van Gogh a hétköznapi témák felfedezésének kontextusában indult, felfedve a szokványos szépségét. Ezek a cipők, melyek a munkásosztály emblémáját jelentik, erős szimbólumává válnak az emberi rugalmasság és narratíva fogalmának, és hangsúlyt adnak azok csendes, de lényeges történeteinek, akikviselik őket.