Ez a műalkotás gondosan megszervezett burgonyakollekciót mutat be egy rusztikus fonott kosárban, amelyet kisebb gumók vesznek körül, szétszórva egy tompa felületen. A kompozíció láthatóan földön áll, vidéki realizmust idéz; a burgonyák lágy ívei ellentétben állnak a kosár egyenes vonalaival, vizuális harmóniát teremtve. Van Gogh egyedi ecsettechnikája megragadja a burgonyák finom textúráját - mindegyik szinte tapinthatónak tűnik, arra hívva a nézőket, hogy nyúljanak hozzájuk és érezzék súlyukat. A tompa színpaletta, amelyben a gazdag barna és zöld árnyalatok dominálnak, fokozza a mű intim hangulatát. A fény gyengéden táncol a felületeken, kiemelve a burgonyák hibáit és organikus formáit; úgy tűnik, mintha a néző egy csendes pillanatra kémlelne egy szerény ház konyhájában.

Ezek a még élő tárgyak érzelmi hatása mély; egy olyan világba vezet minket, amely megünnepli a mindennapi életet. A növekvő élénk színekre és dinamikus témákra összpontosító művészeti mozgalom kontextusában Van Gogh választása arra, hogy a hétköznapi tárgyakra, mint a burgonyákra összpontosítson, arra invitál minket, hogy elismerjük a szépséget az egyszerűségben. Történelmileg ez a mű egy átmeneti időszakában készült Van Gogh karrierjének, amikor a földműves munkások életét és a földdel való kapcsolatukat kutatta. A burgonyák jelképezhetik a megélhetést és a kemény munkát, gyökereket verve a nézőt a mindennapi élet harcaiban és örömeiben. Ez a mű tanúbizonyíték Van Gogh ügyességére, hogy a csekély jelentőségű témákat tiszteletreméltó és esztétikai értékű objektumokká alakítja.