Ebben a vibráló műalkotásban Van Gogh megragadja a természet vitalitását, amely egy magas napraforgóba sűrűsödik, amely a középpontban dominál. Ez a napraforgó, szinte életnagyságúnál is nagyobb, büszkén áll egy atmoszférikus háttér előtt, amelyet lágy, tompa árnyalatokkal festettek. Az élénk zöld és sárga színek vonulata barátságos energiát kölcsönöz; mintha a nap melegével és a természet energiájával rezegne. A művész expresszív stílusa életet lehel a vászonba, és a napraforgó, aranysárga szirmaival, melyek örömöt sugároznak, a nyár és a növekedés buja érzésére invitál. A napraforgó mögött egy figura és rusztikus struktúrák sziluettje fedezhető fel, amelyek a színteret rögzítik, és az emberi jelenlétet sugallják a bőség gyümölcsös kertjében. A kompozíció egyensúlyt teremt a természet organikus formái és a kerítések strukturális vonalai között, a tekintetet a napsugár fénye által megvilágított középpont felé irányítva.

Ennek a műnek az érzelmi hatása mély. Üzenetet közvetít a vitalitásról, a növekedésről és a mindennapi életben fellelhető egyszerű örömökről, összekapcsolva a nézőket a földdel. Ezt a művet abban az időszakban hozták létre, amikor Van Gogh a vidéken keresett vigaszt, és visszatükrözi az élet lényegének megörökítésének vágyát a színek és formák révén. Ez egy rendkívüli pillanat a művész útján, amely a természet iránti megbecsülését a sajátos művészi víziójával egyesíti. Az élénk színek és dinamikus vonalak nemcsak a napraforgóról beszélnek, hanem a művész szenvedélyes szellemére is; a vásznon túl reménységgel, kreativitással és a természet tartós szépségének elbeszélésével nyílik meg a történet.