Ez a vonzó műalkotás egy nyugodt jelenetbe von minket, bemutatva egy asztalosműhelyt Vincent szobájából nézve. A kompozíció egy kiterjedt vidéki tájban bontakozik ki, amelyet meleg arany tónusok ölelnek körbe, amelyek a késő délutáni napot idézik. A rusztikus épületek, finom, lejtős tetőkkel, békés egyszerűséget sugallnak, és arra hívnak bennünket, hogy elképzeljük az odabent zajló életet és munkát. Érdekes tevékenységek keveréke figyelhető meg; munkában lévő alakokat látunk – néhányan fafaragással foglalkoznak, mások pedig kint teregetik a ruhájukat, finoman visszatükrözve a szoros közösség mindennapi életének ritmusát.

A művész színhasználata különösen figyelemreméltó. A földszínek dominálnak, lágy okker és tompított zöld árnyalatokkal kiegészítve, amelyek harmóniában állnak az égbolt finom narancsos fátylával. Ez a földszínű paletta nemcsak a táj fizikalitását ragadja meg, hanem melegséget is ad a jelenetnek, utalva a ház kényelmére és a közös munka barátságára. Az ecsetvonások kifejezőek, életet lehelve minden egyes figurába és épületbe, míg a kompozíció általánosságban egyensúlyban marad, természetesen vezetve a néző tekintetét a jelenetben. Korántsem lehet elkerülni a nosztalgia érzését, az érzelmi kapcsolatot a 19. század végi vidéki élet egyszerűségével és kemény munkájával, amely tükrözi a kézművesség és a közösségi szellem iránti mély elismerést, amelyet Van Gogh megbecsült.