A műalkotás egy csendes tájat mutat be, melyet széles egek és buja zöldek töltenek meg, mély nyugalmat sugallva. A hatalmas kék égterület felettünk terül el, puha fehér felhőkkel tarkítva, amelyek látszólag erőfeszítés nélkül lebegnek—megdöbbentő fény és árnyék kölcsönhatása a vásznon egy éteri minőséget tár fel. Lent a vibráló zöld rétek virágzanak, sejtetve a természet életét és vitalitását. Ez a színkombináció vonzza a figyelmet; a felhők sötétebb tónusai gyönyörűen kontrasztálnak az élénk kékkel és a vidám zöldekkel alatta.

Ez a kompozíció kellemesen egyensúlyozza az egyszerűséget és a mélységet, az égbolt finoman ívelt, vezetve a néző tekintetét a távolban levő csendes település felé. Majdnem hallani lehet a fű lágy zúgását, és érezni a bőrünkön a lágy szellőt. Ezen alkotás érzelmi visszhangja egy idillikus pillanatról mesél az eső után, ahol a természet, dicsőségének teljében, megújultnak és frissnek érzi magát. Ez a festmény arra hív, hogy a táj szépségét és a világ megfigyelésének tiszta örömét közvetítse a legbékésebb állapotában.