Ezt a képet a tavaszi fény ragyogása árasztja el, egy élettel teli gyümölcsöst ábrázol, ahol a napfény átszűrődik a virágzó ágakon, bonyolult árnyékokat vetve a zöldellő fűre. A festő ecsetvonásai élénkek és textúráltak, rövid, kifejező mozdulatok adják a lombnak és az égnek a ragyogó életerőt. A rózsaszín disznók békésen legelésznek a fák között, puha rózsaszín árnyalataik finoman kontrasztálnak a friss zölddel és a virágok finom fehérével, természetes és vidám színharmóniát teremtve.

A kompozíció intim, mégis tágas, meghívva a nézőt, hogy barangoljon ebben a pásztori paradicsomban. A fény és árnyék ügyes használata nemcsak a formákat modellezi, hanem nyugodt, szinte zenei hangulatot is teremt — mintha a levelek lágy susogását és egy tavaszi délután csendességét hallanánk. A mű az impresszionizmus és luminizmus hatását tükrözi, hangsúlyozva a természetes fényt és az élénk színeket, hogy megünnepelje a természet múló szépségét.