Ez a nyugodt tájkép finoman hullámzó mezőgazdasági táblák foltjait mutatja, amelyek szabályosan rajzolt soraikkal ritmikus vizuális harmóniát teremtenek az előtérben. A művész zöld és puhán sárga tónusú átfedéseket használva életet ad a terményeknek, mintha a lágy nappali fény alatt élettel teliek lennének. Egy magányos alak vezet egy terhelt szamarat egy kanyargós földúton, szerény, ugyanakkor lényeges emberi jelenlétet kölcsönözve ennek a falusias jelenetnek. A táblák mögött egy nyugodt kék víztükör terül el, amely egy tisztán meghatározott hegyvidéki háttér felé nyúlik, zöldtől világoskékig terjedő átmenetekkel, ahol a napfény finom árnyékokat vet a sziklás csúcsokra. Egy magányos vitorlás siklik a víz tükröződő felszínén, dinamikus, mégis békés elemet adva a kompozíciónak.

A Shin-hanga hagyományos fametszet-technikai jellemzőivel készült mű finom vonalvezetésével és finom színátmeneteivel nyugodt elmélkedést idéz elő. A kompozíció rétegezett, a tekintetet a texturált előtértől a középtáji fákon és köveken át a távoli hegyekig és nyugodt égboltig vezeti. A hideg kék és zöld árnyalatokat meleg földszínek kontrasztjaként alkalmazza a ösvényen és az alakokon, érzelmi kiegyensúlyozottságot teremtve. Ez a nyomat nemcsak a régió természeti szépségét ragadja meg, hanem nosztalgikus visszhangot is ad a háború előtti japán vidéki élethez, költői pillanatot kínálva az ember és a természet harmóniájáról.