A jelenet egy nyugodt estét ábrázol Étretat-ban, amelyet a magasan és alacsonyan mozgó, hatalmas sziklák jelentenek, amelyek a hullámok ritmusával emelkednek és süllyednek. Ahogy a nap lenyugszik, a horizontot meleg fény öntözi el, ami megkönnyíti a pillanat nyugalmát. A rózsaszín és narancssárga tónusok zökkenőmentesen keverednek: minden ecsetvonás bizonyíték a Monet fény és szín viszonylagos érzéki fogására.

A páratlan kompozíció kiemeli az impozáns sziklákat és a tenger finom érintését. Monet technikája szabad, mégis célzott, álomszerű minőséget teremt, amely rezonál a néző érzelmeivel—itt van egy vonzerő és a nyugalom ügyvéde. A történelmi háttér a 19. század végének a természet iránti vonzalmait tükrözi, bemutatva Monettet, mint az impresszionizmus úttörőjét. Megközelítése ünnepli a táj szépségét, sürgetve minket, hogy álljunk meg és értékeljük a környező nyers csodát.