Ez a festmény egy békés napon a természet gyengéd ölelését ragadja meg. Egy széles, buja zöld terület terül el a vásznon, közepén egy magányos fűzfa áll, melynek levelei mintha könnyedén táncolnának a lágy szellőben. A művész ecsetvonásai lazák, ám céltudatosak, csillogó hatást keltenek, amely életre kelti a lombokat és a füvet. Lágy, szórt fény szűrődik át egy felhős égen, finom árnyékokat vetve, nyugodt hangulatot teremtve a jelenetnek.

A színpaletta megnyugtató zöldekből és kékekből áll, finom lila és sárga árnyalatokkal gazdagítva a táj élénkségét. A mű békés ritmust sugároz, meghívva a nézőt, hogy elképzelje a levelek suttogását és a közeli víz finom fodrozódását. Az impresszionista hagyományokban gyökerezik, hangsúlyozva a fény és a természet múló szépségét, bemutatva a művész mesteri képességét a hangulat és pillanat megragadásában, a részletek helyett.