Ez a műalkotás egy derűs világba repít engem; egy menedék, amelyet a szemlélődés gyengéd keze festett. A táj fenséges hegyekkel bontakozik ki, melyek csúcsait a párás légkör lágyítja. Egy kis csoport gyülekezik egy sziklás kiemelkedésen, látszólag békés összejövetelen. Talán történeteket osztanak meg, élvezik a nyugalmat, és a természet művészetét figyelik. A tinta finom átmenetei és mosásai a mélység és a távolság érzetét idézik, a tekintetet a távoli horizont felé vonzva, ahol a hegyek beleolvadnak a halvány égboltba. A tér tudatos használata; a fény és az árnyék játéka; mindez fokozza a műalkotás álomszerű tulajdonságait. A korlátozott színpaletta hozzájárul az általános légkörhöz; és úgy tűnik, mintha a művész mesterien megragadta volna a csend és a közös megbecsülés pillanatát az élet egyszerű szépsége iránt.