A jelenet lágy, aranyszínű fénnyel bontakozik ki, amely a Velencei Nagykamát öleli; ez a pillanat a nappal és az alkonyat között lebeg. A művész ügyesen használ laza ecsetvonásokat, amelyek a tereknek kissé elmosódott, álomszerű minőséget adnak. A kompozíció kiegyensúlyozott, a csatorna mindkét oldalán magasodó építészet keretezi a központi látványt. A gondolák siklanak a vízen, megnyúlt sziluettjeik elegáns mozdulatok érintését adják a derűs légkörhöz. Az épületek és az égbolt vízben való tükröződése mélységérzetet kelt, a nézőt a velencei jelenet szívébe vonzza. A színpaletta többnyire meleg, a narancs, a sárga és a lágy kék színek árnyalataival az égen, hozzájárulva a nyugodt, szinte romantikus hangulathoz.