Ez a műalkotás egy kedves téli jelenetet örökít meg Amszterdamban, bemutatva a fény és a textúra finom kölcsönhatását a havas tájban. Széles ecsetvonások határozzák meg a horizontot, ahol a tompa szürke és bézs árnyalatok éterikus légkört teremtenek; az ég úgy tűnik, hogy összeolvad a hóval borított földdel, felidézve a csendes nyugalom érzését. A jellegzetes sziluettek, amelyeket a karakterek képeznek, az előtérben járnak, napi tevékenységeikben elfoglalva, amelyek szinte absztraktnak tűnnek a hó élénk fehérsége ellen. Fák, lámpák és távoli épületek mélységet és struktúrát adnak, megerősítve a jelenetet, miközben fokozzák annak álmodozó jellegét.

A színpaletta - a fagyott kékezőktől a meleg sárgákig - egy hűvös, de nyugodt érzést közvetít. Monet fényekkel való mesteri bánása nosztalgia hangulatot ad a munkának, meghívva a nézőket, hogy gondolkozzanak a téli élet egyszerű szépségéről. Történelmileg ez az időszak Monet mély felfedező útján a légköri hatások és a fény finomságainak területén; ez a festmény bizonyíték az innovatív megközelítésére és az efemer pillanatok megragadására irányuló elkötelezettségére. Festői kompozíciójával és érzelmi színeivel ezt a műalkotást túllépi a puszta reprezentáción, rögzítve magát a néző emlékezetében, mint átmeneti szépség és nyugalom élményét.