A jelenet lágy, szinte álomszerű minőségben bontakozik ki, megragadva egy párizsi park esszenciáját. A művész ecsetvonásai táncolnak a vásznon, texturált felületet hozva létre, amely a szemet bolyongásra invitálja. A kompozíció kiegyensúlyozott, a néző tekintetét az előtérből, a szökőkút közelében lévő apró figurákkal, a buja zöldbe és a háttérben lévő fenséges kupolába vonzza. A színpaletta lágy, a tompa zöldek, kékek és sárgák dominálnak, a nyugalom érzetét keltve.

Szinte érezni lehet a nap melegét, és hallani a város halvány hangjait. A fény és az árnyék játéka mélységet ad, fokozva a béke és a derű általános hangulatát. A Luxembourg-kertben való sétálás érzetét idézi, talán egy napos délutánon. Az impresszionista technikák használata, amely a töredezett ecsetvonásokban és a fény hangsúlyozásában nyilvánul meg, visszavisz a művészi innováció és a szépség ünneplésének korába.