Ez az akvarell jelenet egy békés pillanatot ragad meg a folyóparton, ahol egy impozáns kastély magasodik, középkori tornyaival és masszív falazatával, melyek finoman tükröződnek a nyugodt víz felszínén. Az apró ecsetvonások megragadják a nagy, a folyó felé hajló fa enyhe lengését, valamint két legelő tehén alatti víztükröződést, megteremtve a harmóniát az építészet és a természet között. A kompozíció költői ritmust mutat; a kastély masszív, függőleges vonalai kontrasztban állnak a fák organikus íveivel és a víz folyamatos áramlásával, miközben a tompa szürkék, zöldek és meleg bézs árnyalatokból álló színpaletta időtlen, nyugodt hangulatot kölcsönöz a tájnak. A fény látszólag szórt, valószínűleg reggeli vagy esti, ami lágyan bevilágítja a jelenetet, és elmélkedésre hív. Bár kis méretű a mű, a részletgazdag kidolgozás – íves híd és távoli dombok – mély tiszteletet sugall a történelmi és vidéki tájak iránt, felidézve a természet és az emberi tevékenység békés együttélését a múltban.