A mű egy nyugodt kert légkörét ragadja meg, ahol a napfény játékosan játszik a jeleneten, mindent lágy fénybe burkolva. A gondosan nyírt bokrok zöldellő gazdagsága a kompozíció középpontjában áll, meghívva a nézőt, hogy sétáljon a térben. A háttérben finomívek keretezik a kilátást, utalva a természet bősége és az emberi kézművesség közötti egyensúlyra. Egy szökőkút áll nyugodtan a középpontban, víze elkapja a fényt, az élet és a frissesség szimbólumaként a kert ölelésében.

Sorolla ecsetvonása a vásznon táncol egy sürgős és spontaneitást tükröző érzéssel, megragadva a természet szépségének múló pillanatait. Az impasto technika tapintható mélységet hoz létre; a levelek ragyognak, mintha egy lágy szellő suhanása mozdítaná őket. A színpaletta gazdag, mégis harmonikus; a földszínek és a melegbarna színek citrusfélék élénk árnyalataival keverednek, tükrözve a fákat díszítő narancsokat. Ez az élénk kölcsönhatás melegséget és nosztalgiát ébreszt, felidézve a napfényes kertekben töltött gondtalan délutánok emlékét, megtöltve a jelenetet olyan örömmel, ami szinte kézzelfoghatónak tűnik.