Képzeljen el egy nyugodt tájban sétálni, ahol a fák magasan nőttek, gazdag zöldjük gyönyörű ellentétben áll a lent lévő puha barnával. A kompozíció vonzó, magasan álló fák keretezik, természetes keretet alkotva, és a tekintetét egy kanyargós úton a jelenet mélyébe vezetik. Egy gyengéd fény szűrődik át a lombok között, foltokban árnyékot vetve a fűre, ami egy meleg nap ígéretét sugallja, ami a természet bőségéből származó édes illatot hordoz.

A háttérben látunk egy élénk jelenetet, amely a vidéki életet ábrázolja: a munkások olyan feladatokkal foglalkoznak, amelyek szinte időtlenek, állatokat gondozva és a földet megművelve. A finom ecsetvonások megörökítik a birka gyapjú textúráját és a fák masszív formáját, míg a felettük lévő ég, finom kék és fehér árnyalatokban festve, nyugalmat áraszt, amit csak időnként a madarak csicsergése szakít meg. Ez a mű nosztalgiát ébreszt egy egyszerűbb idő iránt, ösztönözve a gondolkodást az emberiség természethez fűződő kapcsolatáról, amely minden egyes ecsetvonásban harmonikusan megjelenik.