Ez a műalkotás egy lenyűgöző tájat rögzít, ahol a természet ünnepli pompáját. Egy kecses szivárvány íve terjed a vásznon, mintha a nyugodt földet és a viharos eget kötné össze. A szivárvány színei élénk intenzitással ragyognak, szépen kontrasztálva a felettünk lebegő sötét, fenyegető felhőkkel, amelyek a nyugalmat és a közelgő változást sugallják. Alatta a buja zöldség bőséges hullámokban terül el, körülölelve egy kanyargós földútra, amely többletfelfedezésre csábít. Szinte érezni lehet a levegő frissességét; ez az izgalmas pillanat eső után, amikor a természet különösen élénknek és tele van lehetőségekkel tűnik.

A kompozíció a tekintetet a középpontból—az élénk réteken át vezető kanyargós úton—a fenyegető felhők felé irányítja, mélységérzetet teremtve és gondolkodásra buzdítva. A kontrasztos színek és textúrák—föld mélyzöltdal a szivárvány lágy pasztelljeivel—beszélnek arról a harmóniáról, amely Kuindzhi munká’s lényegét képezi. Összefoglalja a természet világának tiszta szépségét, illusztrálva egy egyetemes reményt, amely a vihar után kel életre, emlékeztetve minket a természet ciklikus szépségére és a benne rejlő érzelmi hatásra. Ez a darab rezonál bárkivel, aki valaha is megtapasztalta a szivárvány megpillantásának örömét— a nyugalom és újjászületés szimbóluma—és arra hívja a nézőket, hogy gondolkodjanak el saját, viharos fejezetek közötti felvilágosítást jelentő pillanataikról.