Egy csendes vidéki táj tárul elénk, ahol egy ágon érett almák sorakoznak, meleg vörös és sárga árnyalataik élénken kiemelkednek a buja zöld háttérből. A művész ecsetvonásai textúráltak és impresszionisták, vibráló hatást keltve, miközben a fény lágyan átszűrődik a leveleken, és megvilágítja az alatta lévő füvet. A háttérben egy bájos parasztház és rusztikus kerítés nosztalgikus hangulatot kölcsönöz, felidézve a nyár végi vagy kora őszi gyümölcsös nyugalmát. A kompozíció természetesen vezeti a tekintetet a részletes előtérből a napsütötte, homályos távolságba, meghívva a nézőt, hogy elidőzzön ebben a pastorális menedékben.

A színpaletta gazdag földes tónusok és élénk színek keveréke, az almák meleg színei szépen kontrasztálnak a fák és épületek hűvösebb zöldjeivel és lágy barna árnyaival. A fény és árnyék játék nemcsak az almák háromdimenziós hatását emeli ki, hanem a gyümölcsös lágy, szinte tapintható légkörét is közvetíti. A festmény érzelmi hatása a nyugodt elégedettség és a természet egyszerű örömeinek mély megbecsülése — egy meghívás arra, hogy megálljunk és élvezzük a napfényben múló szépséget.