A műalkotás egy nyugodt folyóparti jelenetbe kalauzolja a nézőt; a lágy, tompa színek azonnali nyugalomérzetet keltenek. Az ég a kékek és fehérek lágy lemosása, amely egy ködös, szinte felhős napot sejtet. A jelenet egészében a víz tükrözi az eget, felszínét finom hullámzások zavarják. Néhány csónak látható a vízen, ami a csendes, zavartalan életre utal.

A kompozíció vezeti a szemet, az előtérben a dús zöld náddal; egy kis, részben vízbe merült csónak a víz szélén pihen. Az ecsetvonások jellegzetesek, ami a pointillizmus korai kutatására utal, a művész későbbi törekvéseire. A háttérben egy híd ível át a vízen, és épületek szegélyezik a távoli partot, ami a tájba finoman integrált emberi jelenlétet sugall. A művész aprólékos szín- és fényhasználata a derű érzetét kelti, lágy, szinte melankolikus hangulatot idézve.