Ez a finom akvarell egy nyugodt kilátást ábrázol egy tekintélyes magánkastély kertjéből, mely egy történelmi angol városra néz. A kompozíció központjában egy lassan kanyargó, földút áll, melyet buja fák szegélyeznek, és amely keretezi a távoli város látképét, mely tornyokkal, harangtornyokkal és hullámos dombokkal tűnik elő a háttérben. A természetes előtér és az épített háttér közötti egyensúly finom párbeszédet teremt a természet és az emberi település között, békés együttélést sugallva. A lágy, tompa földzöld, meleg barna és égkék színpaletta nyugodt, nosztalgikus hangulatot teremt, mintha a nézőt egy lassú séta felé hívná ezen az időtlen vidéken. A művész ecsetvonásai precízek, ugyanakkor gyengédek, a fa levelei és épületek finom részletei kontrasztot alkotnak az ég és a víz tükröződésének széles ecsetvonásaival. Történelmileg a látvány vélhetően a 18. századból származik, ami azt az időszakot tükrözi, amikor a tájképfestészet és az angol városok ábrázolása egyre nagyobb jelentőségre tett szert.