A festmény egy forgalmas jelenetet ábrázol egy párizsi utcán, tele emberekkel, akik kilépnek otthonaikból vagy lóvontatású kocsikban ülnek. Szinte hallani lehet az esőcseppek kopogását, amint sok gyalogos ernyőt tart, amelyek tompa színei harmonikusan olvadnak egybe az ösztönös ecsetvonásokkal. A Pont Neuf körüli építészet utal egy impresszionista stílusra—tiszta és folyékony, amely lehetővé teszi a forma javaslatait, nem pedig a merev körvonalakat. Olyan mintha a fény maga táncolna a Seine vízén, tükrözve az adott pillanat csillogó visszatükröződését.

Ahogy beljebb nézel, a színpaletta lenyűgöz—lágy szürkék, pale kékek és meleg bézs színek—nosztalgia és nyugtam légkörét idézve elő a zűrzavar közepette. Szembetűnő a mozgás és a víz nyugalmának kontrasztja. Ez a mű nem csupán a Pont Neuf ábrázolása, hanem egy fény, légkör és emberi tapasztalat fénylő feltárása. Monet mesterséges ecsetvonásai megragadják az élet egy darabját, meghívva a nézőket, hogy csatlakozzanak ehhez a pillanatnyi időhöz, ötvözve az örömöt egy csipetnyi melankóliával, az adott kor igazi érzését.