Ez a hangulatos tájkép egy békés vidéki pillanatot ragad meg az impresszionizmus finom ecsetkezelésével. Távolban, a sűrű lombok mögött, egy vonat füstje száll fel, alig láthatóan, ami mozgást sejtet a csendes falusi környezetben. Az előtérben enyhén hullámzó, zöldellő rét terül el, amelyet lágy, szórt fény fürdet; elszórt alakok - talán egy nő és egy gyermek - emberi dimenziót adnak anélkül, hogy elnyomnák a természet szépségét. Az ecsetvonások lazák és áramlóak, textúrákat hoznak létre, melyek a fény vibrálását és az azonnaliság érzetét közvetítik. A színpaletta visszafogott, de gazdag zöld és kék árnyalatokban, az ég szürkés-fehér felhőkkel tarkított mozaik, amely nyugodt, borongós napot idéz. A festmény nem csak a természet szépségét ünnepli, hanem finoman rámutat az ipari modernitás betörésére a paraszti életbe.