A Boszporuszt lágy, diffúz fényben ábrázolják, mintha reggeli ködön keresztül látnánk. A művész technikája az impresszionizmus felé hajlik, laza ecsetvonásokkal, amelyek a jelenet lényegét ragadják meg, a pontos részletek helyett. A kompozíció a szemet az előtérből vezeti, ahol egy kis hajó finoman siklik a vízen, a távoli város felé, minaretjei és kupolái Isztambul nagyszerűségére utalnak. A színpalettát a tompa kékek, a lágy sárgák és a finom szürkék dominálják, nyugodt és békés légkört teremtve.

A teljes hatás csendes szépség. A nézőt arra hívják, hogy elmélkedjen a nyugodt vizeken, a távoli városon és a fény játékán a jeleneten. Békét és időtlenséget idéz, mintha ez a kilátás évszázadok óta változatlan maradt volna. A ködös atmoszféra a romantikához ad, ahelyett a sötét valóság helyett az álmok és a suttogások világát sugallva. A művész úgy tűnik, nemcsak egy vizuális reprezentációt, hanem egy érzelmi élményt is megragadott.