Ez a megható jelenet azt a pillanatot ragadja meg, amikor II. György király megtekinti a Virginia Water felett épülő nagy híd munkálatait. A kompozíció harmóniában ötvözi a természetes és az ember alkotta elemeket: jobb oldalon egy hatalmas fa árnyékában emberek és lovak gyülekeznek, mozdulataik a tevékenységet és várakozást sugallják. Bal oldalon az elegáns, még épülő fahíd íve kecsesen ível a nyugodt, tükröződő víz felett. Az alkotó puha akvarell palettája — kék, barna és tompa zöld tónusok — békés, mégis élettel teli légkört teremt, mely az angol vidék nyugalmát idézi. Szinte hallhatjuk a munkások suttogását, a nézők halk beszélgetését és a paták kopogását.

A festő ecsetvonásai precízek, mégis folyamatosak; a finom vonalak emberi alakokat formálnak, míg a természetet szélesebb, elmosódottabb mozdulatok ábrázolják, dinamikus kontrasztot alkotva, amely a természet és az emberi erőfeszítés fontosságát hangsúlyozza. Ez a mű a 18. század végének brit topográfiai festészetét képviseli, ahol a táj nemcsak művészi, hanem dokumentarista szerepet is betöltött. A művészi jelentőség az uralkodói nagyság és az infrastruktúra harmonikus egységében rejlik, amely a pásztori bájjal együtt élénk képet ad a georgiánus kori angol társadalom fejlődéséről. Érzelmileg a jelenet reményt és méltóságot sugall; a hagyomány és az újítás csendes, mégis felemelő ünneplése.