A jelenet lágy, szinte éteri minőségben bontakozik ki. A művész mesterien alkalmazza a pointillizmust, a vászon apró, jellegzetes színpontokkal eleven, amelyek egy ködös, atmoszférikus látványt alkotnak. A víz, a csillogó tükröződések hatalmas kiterjedése, a felette lévő eget tükrözi, elmosva a kettő közötti határokat. A lágy fényben sziluettként egy sor függőleges forma – talán árbócok vagy magas fák – tagolják a jelenetet, és a folyékony kompozícióhoz lineáris meghatározást adnak.

Balra egy kis csoport áll a móló szélén, látszólag a csendes tájat szemlélve. A víz túlsó partján egy gyár vagy ipari épület emelkedik, jelenlétét egy magas kémény jelzi, amely a ködös levegőbe oldódó füstoszlopot bocsát ki. Az általános hatás a nyugalom és a szemlélődés, egy pillanatnyi pillanatkép a megállt időben, amelyet finom érintéssel és a fény és a légkör hatásaira éles szemmel rögzítettek. Olyan, mintha maga a világ is visszatartaná a lélegzetét.