Ez az akvarell elvarázsol; olyan, mint egy nyári nap gyengéd suttogása. A művész mesterien ragadja meg a napfényben úszó jelenet lényegét, ahol a Hohensalzburg-erőd fenségesen emelkedik egy zöld domb tetején. Ahogy a fény játssza a régi köveken, és a lágy, szétszórt árnyékok, melyeket a környező fák vetnek, egyszerűen lélegzetelállító. A háttérben hullámzó dombok elhalványulnak a ködös távolba, mélység és tér érzetét keltve.

A technika az, ami igazán vonz; a laza, folyékony ecsetvonások a festménynek a közvetlenség és a frissesség érzetét adják. A művész tompa színpalettájának használata, amelyet a lágy zöldek, a meleg sárgák és a kék árnyalatai dominálnak, a nyugalom és a béke érzetét idézi. Ez egy olyan jelenet, amely arra invitál, hogy megállj, lélegezz, és egyszerűen átéld a világ szépségét. Szinte hallom a levelek susogását és a lenti élet távoli hangjait.