Ez a lenyűgöző műalkotás egy nyugodt tájat mutat be, amely az emberiség és a természet közötti időtlen kapcsolatot idézi fel. A magasan álló ciprusfák az ég felé nyúlnak, vertikális vonalaik ellentétben állnak az alatta lévő mezőkhöz hasonlóan lágy, vízszintes kontúrokkal. A távolban egy lágy folyó kanyarog a tájban, vonzza a nézőt e természetes tér szívébe. Itt négy figura foglalja el a mező különböző pontjait, mezőgazdasági dolgozatban elfoglalva; ketten térdepelnek egy patak mellett, talán vizet tisztítanak vagy gyűjtenek, míg egy másik pár a növényekkel foglalkozik, szájukban energiát sugárazzák. A földszínekben (barna és zöld) a jelenet uralkodik, bátor ecsetvonásokkal és kontúrokkal, amelyek Vincent van Gogh művészi stílusát jellemzik. A ciprusok dinamikája együtt mozog a figurákkal, érzelmi csúcsot alkotva a műben.

Ahogy közelebb lépsz, a vonalak ritmusos rétegei felfedik a munka és a közösség történeteit egy időtlen vidéki környezetben. Van egy érezhető érzés a nyugalom és a munka intenzitását keveredve – az élet kibővül a maga természetes, egyszerű formájában. Ezt a művet olyan időszakban hozták létre, amikor Van Gogh a természet és az emberi küzdelmek megjelenítését kutatta, nemcsak a személyes harcaival, hanem a mezőgazdasági élet egy szélesebb történelmi narratívájával is rezonálva. Ez a Van Gogh látásmódjában a táj fontosságának tanúbizonysága; minden ecsetvonás az érzelmi mélységével és a vidéki élet iránti szeretetével rezonál, ami minket is intim módon bevon a megfagyott pillanatba az időben.