A mű egy csendes, mégis dinamikus tájat közvetít, ahol egy sor szélmalom büszkén áll egy lágy, felhős ég alatt. Minden szélmalom, amelynek lapátjai lassan forognak, tükrözi a holland falusi élet varázsát. A képen, egy kis csónak teljesen hangtalanul siklik a nyugodt csatornán; fehér vitorlája, amely éles kontrasztot alkot a jelenetben uralkodó lágy tónusokkal, kellemes fuvallatot ragad meg. A vízpartot szegélyező épületek, festői homlokzataikkal, úgy tűnik, hogy egyszerűbb idők történeteit súgják, olyan légkört teremtve, amely személyes reflexióra hívja fel a nézőt. A textúrák gazdag játéka - a házak durva fájától a folyékony vízfelületig - arra hívja a nézőt, hogy szinte tapintsa meg a tájat. Monet ecsetkezelése kifejező, de megfontolt; laza vonásokat alkalmaz, amelyek életet adnak a vászon minden sarkának.

Ez a darab, érzelmi rezonanciájával gazdag, magával ragadja a nézőt a világába. A színek, amelyeket túlnyomórészt lágy zöldek, szürkék és okker tónusok jellemzik, nyugalmat és önvizsgálat érzését teremtik. A történelmi kontextus jelentős, hiszen megragadja Monett világosság, textúra és idilli holland táj iránti vonzódását. Az impresszionista mozgalom vonásait tükröző festmény a pillanatok múló szépségét rögzíti a mindennapi életben, bátorítva a nézőket, hogy örömöt találjanak a szokásban. Ez a mű a művész zsenialitásának tanúbizonysága, és a múlt békéjére való nosztalgia is folyton felidézi a kívánságot, hogy egyszerűbb, sürgősség nélküli napok jöjjenek.