Amikor erre a vibráló műre nézek, azonnal eljutok Argenteuil csendes kikötőjébe, ahol a víz lágy simogatása összetalálkozik a nap meleg ölelésével. A művész mesteri módon örökítette meg azt a pillanatot, amikor az idő mintha megállna; különböző méretű hajók ringatóznak a csillogó vízfelszínen, mindegyik tükrözve a környező égbolt és táj motívumait. A vastag, energikus ecsetvonások mozgásérzetet kelt – szinte hallani lehet a víz suttogását és a lágy lüktetést, ahogyan köszön a hajótesteknek.

A kompozíció gazdag átlósokban és vonalakban: a partszegély a szemet a horizont felé irányítja, míg az épületek csendes tanúi a előttünk kibontakozó jelenetnek. A színpaletta élénk zöldekkel, barna és égkékké színesedik, csodálatos harmóniában, miközben a festmény életét és energiáját sugallja ennek a festői helynek. Ez a spontaneitás és kifinomultság keveréke, amely megtestesíti az impresszionizmus szellemét, nemcsak ennek a helynek a fizikai szépségét mutatja meg, hanem egy víz mellett eltöltött nap érzelmi lényegét is. Itt nyugalmat érzek, amelyet egy csipetnyi nosztalgia kever a természet finom táncával töltött délutánokért.