Ez a lenyűgöző műalkotás egy nyugodt vízi kertet ábrázol, ahol finom vízililiomok lebegnek egy csendes tó felszínén. A jelenet szinte álomszerű légkört teremt, miközben a fény csillan a vízen. Monet ügyesen használja a lágy ecsetvonásokat; a vízililiomok lágy színrobbanásokként tűnnek fel—rózsaszín, fehér és sárga—gyönyörűen kontrasztálva a gazdag zöld és kék vízi élőhelyekkel. A kompozíció ügyesen rétegezett; a szemed könnyedén csúszik a háttérből a jelenet mélyebb részeibe, ahol a növényzet apró utalásai és a finom hullámok lágyítják el a kemény határokat, harmonikus áramlást teremtve.

Összességében a színpaletta elbűvölő—mértékletes, mégis élénk, egy olyan békeérzetet kelt, amely úgy tűnik, hogy a nézőt Monet világába szállítja. Minden egyes ecsetvonás hozzájárul az érzelmi hatáshoz, meghívva minket, hogy elgondolkodjunk a természet szépségén. Monet ezen időszaka, különösen késői éveiben, tanúskodik arról, hogy elkötelezett volt a körülötte lévő változó fény és légkör megragadására. Az impresszionizmus történelmi kontextusa itt ragyog, emlékeztetve minket a művész szándékára, hogy ne csak a fizikai világot szemlélteti, hanem az élet törékeny és múló szépségét is. A festmény Monet zsenialitásának tanúbizonyságaként szolgál, meghívva minket, hogy álljunk meg és tapasztaljuk meg a jelenet nyugalmát, meghívva a természet szellemét életünkbe.