A műalkotás egy nyugodt éjjeli jelenetet ábrázol, ahol a víz nyugalma gyönyörűen ellensúlyozza a távoli, magas hajók sziluettjeit. Egy sötét égbolt alatt, amelyet egy ezüst telihold világít meg, az ég úgy tűnik, hogy a lágy fényt visszatükrözi a nyugodt vizek fölött. A hold egy gyengéd fényt sugároz, amely csillogó hullámokat teremt, kiemelve egyedülálló csónakja finom mozgását, amely a vásznon csúszik. Az általános tónusban a békés magány uralkodik, amely arra hívja a nézőt, hogy merüljön el az éjszaka csendes szépségében.

A fény és árnyék kölcsönhatása rejtélyes vonzerőt ad a kompozíciónak; a hajók magas árbocai impozánsan emelkednek az éjszakai égbolton, sugallva utazások és kalandok történeteit. Piros fényfoltok hatolnak át a sötétségen a hajók törzséből, vonzzák a pillantásokat és egy intrikát adnak hozzá. A művész ügyesen ötvözi a hideg színpalettát, amelyben mély kékek és szürkék dominálnak, míg a hold melegsége egyensúlyba hozza a hideget, és nyugalmat ébreszt. Ez a darab nemcsak tájat ábrázol, hanem felébreszti az éjjeli elmélkedés és a tenger vonzerejével kapcsolatos érzéseket is.