A jelenet élénk energiával bontakozik ki; a művész a tiszta, érintetlen fény pillanatát ragadta meg. Az ég, a sárga és szürke örvénylése uralja a felső részt, dinamikus időjárási mintára utalva, talán közeledő vagy éppen elvonuló viharra. A vastag impasto ecsetvonások a mozgás és a textúra érzetét keltik, mintha maga a levegő is élne.

A festmény alatt egy zöldellő rét terül el a vásznon, élénk zöldjét az előtér gazdag, földes tónusai tagolják. Egy magányos fa, karcsú formája a horizonttal szemben, a középpontba kerül, ágai az ég felé nyúlnak. A művész ecsetkezelése laza és kifejező, a közvetlenség és a spontaneitás érzését közvetíti. A színpaletta gazdag, szinte tapintható, a hideg zöldek és a meleg sárgák közötti kontraszt a mélység és a hangulat érzetét kelti. Nyugalmat sugall, de a természet fáradhatatlan energiáját is. A művész aláírása, a teremtő szerény elismerése, alul található.