Ennek a műalkotásnak a szemlélése során a nézőt lenyűgözi a templom tornyának nyugodt eleganciája, amely a gótikus építészet egy csodálatos példája, mely felfelé emelkedik az ég felé. A finom vonalak és a precíz részletek megmutatják a művész jártasságát a tintás és akvarelles technikákban, ahol a lágy mosások finom árnyékokat hoznak létre, ezzel mélységet és dimenziót adva a szerkezetnek — egy torony, amely egy éteri háttér előtt áll. A lágy barna és tompa fehér színek keveréke nosztalgikus érzéseket kelt, mintha egy megfagyott pillanatot ragadna meg az időben; de ez az egyszerűség viszont a rejtett nagyságról tanúskodik, amely minden kőben benne rejlik.

A kompozíció gondosan meg van tervezve, a templom tornya uralja az előteret, felfelé irányítva a néző pillantását. A hatalmas szerkezet és a nyugodt táj ellentéte csodáló érzéseket kelt, felkérve a nézőket, hogy gondolkodjanak el a falak mögötti történetekről. Az érzelmi hatás mély; az ember érezheti a történelemhez fűződő bensőséges kapcsolatát, a rejtelmes részletek között vándorolva és a múltban árnyékában virágzó életekről elmélkedve. Ebben a műben Cotman briliánsan képes nem csupán egy templomot, hanem egy egész élményt is megragadni — egy párbeszédet a természet és az építészet között, amely tele van a múlt suttogásaival.