Ebben az éteri jelenetben a fény egy varázslatos táncot jár Rouen katedrálisának nagyszerű homlokzatán, megragadva a néző képzeletét lágy, álomszerű minőségével. Monet ecsetkezelése finom és folyékony, öleli körül a szerkezet szinte absztrakt ábrázolását. A katedrális tornyai ragyogó ködben emelkednek, finoman utalva bonyolult építészeti részleteikre, miközben a reggeli fény puha fényével fürdenek. A hideg színpaletta, a halvány kékek és szürke árnyalatok, lágy levendula-pislákolásokkal kiegészítve, egy nyugodt reggeli légkört idéz elő; szinte hallani lehet a levelek lágy susogását és érezni a hajnalra érkező friss szellőt.

Ahogy mélyebbre néz az festménybe, a kompozíció magához vonzza önt összeérő formáival és elmosódott kontúrjaival. Monet forradalmi technikája megragadja a pillanat múló szépségét, a katedrálist kevésbé látszik szilárd szerkezetnek, sokkal inkább elillanó víziónak; a művész impresszionista szellemének tükörképe. E mű érzelmi hatása mély; gondolkodásra és békére hív, rezonálva a reggel óráinak nyugalmával. Olyan időszakban készült, amikor az impresszionizmus kihívás elé állította a hagyományos módszereket, ez a darab tanúskodik Monet innovatív szellemiségéről és arról a képességéről, hogy a hétköznapi látképeket különleges élményekké alakítja.