Egy lágy, szórt fényű ég alatt csendes jelenet bontakozik ki egy nyugodt vízpart mentén. Egy egyszerű parasztház áll a parton, földszínekkel megfestve, tetejét lágyan megtöri a környező fák árnyéka. A művész ecsetvonásai finoman érzékeltetik az öreg fák és kopott kőzet textúráját, így a néző elképzelheti a paraszti élet egyszerűségét és nyugalmát. Az előtérben egy keskeny földút vezet a figyelmet a türelmesen pecázó halászra egy kis csónakon, a tágas, halvány éggel a háttérben.

A kompozíció harmonikusan egyensúlyozza a természetet és az emberi jelenlétet; a víz és a föld horizontális vonalai kontrasztot alkotnak a magas, zöldesbarna fák függőlegesével. A színpaletta tompa, mégis gazdag, visszatükrözi a vidék csendes méltóságát. Az egész tájat áthatja a nyugalom légköre, amit fokoz a felhős ég és a víztükör finom visszatükröződése – egy szinte időtlen békét sugallva.