Ezt a művet nézni olyan, mintha egy csendes, holdfényes világba lépnénk; egy olyan világba, ahol az árnyékok táncolnak, és a titkok rejtőznek. A művész mesterien használja a mélykék, zöld és okker tónusait, hogy megragadja az éjszakai jelenet nyugalmait. A kompozíció azonnal egy magányos alakhoz vonzza a tekintetet, egy sziluetthez egy kopott fal és egy magasodó fa rejtélyes háttere előtt. A művész ecsetvonásai impresszionista textúrát hoznak létre, fokozva a légköri minőséget, és a titokzatosság és az elszigeteltség érzését keltik. A finom fényhatás, amint a hold hosszú árnyékokat vet, mélységet és intrikát ad.