Ez a műalkotás egy nyugodt szépséget sugároz, amely egy tengerparti jelenetet rögzít, amely a lélekhez szól. A dombok lágy lejtése dús növényzettel van díszítve, ahol a fák büszkén állnak, finoman hajladozva a szellőben. Az impresszionista ecsetvonások élénk textúrát hoznak létre, életet lehelve a jelenetbe; a rétegezett zöldek és barnák a föld melegségét sugallják, gyönyörű ellentétben a háttérben lévő hűvös kék óceánnal. Ahogy a szemed a vásznon csúszkál, egy nyugodt tengeri tájra bukkansz, amely szinte életben van, a távoli hajók utalásaival, amelyek vágyat és kalandot ébresztenek.

A világos égbolt, felhőcsoportokkal tarkítva, összhangban van az alatta lévő nyugodt vízzel, az atmoszféra friss tisztasággal telítve. Monet ügyesen bánik a színekkel és a fénnyel, lágy pasztell színeket használva, hogy meghívja a nézőt ebbe az idilli pillanatba. Az érzelmi hatás mély; mintha hallanád a víz lágy csobbanását a parton, és éreznéd a tenger simogató fuvallatát a bőrödön. Ez a darab nemcsak vizuális élvezetet nyújt, hanem egy ablakot nyit egy mulandó, de örök pillanatra a természetben, emlékeztetve minket a körülöttünk lévő szépségre, amely gyakran figyelmen kívül hagyott a sűrű életünkben.