Ebben a lenyűgöző tájképen egy széles panoráma bontakozik ki, amely a nézőt a nyugalom érzésével tölti el. A jelenetét lenyűgöző hegyek jellemzik, amelyek a távolban emelkednek, csipkés csúcsukat egy enyhe köd lágyítja. Az előtérben alakok sétálnak egy kanyargós úton; az egyik élénk piros köpenyt visel, kiemelkedve a táj földi tónusai közül, utalva egy olyan utazásra, amely mind szó szerint, mind átvitt értelemben értelmezhető. A mozgás érzése jól érzékelhető - talán egy családi utazás, mivel az alakok a széles táj közepette támaszkodnak egymásra.

A folyó, amely a felhős égbolt alatt csillog, összeköti a hegyek zűrzavarát a síkságok nyugalmával, gyönyörűen tükröződve a víz felszínén. Bruegel gazdag színpalettát alkalmaz, mely a mély zöldektől és barnáktól a vibráló vörösökig terjed, irányítva a tekintetet a kompozíción át, míg mind melegséget, mind szorongást kelt. E műben a természet közömbös nagysága és az intimitásban megélt emberi tapasztalat közötti ellentét éles kontrasztot képez, fölvetve a menedék és a hit témáit, mélyen visszhangozva a bibliai Egyiptomba vezető úton.