A műalkotás egy napfényes paradicsomba repít bennünket, egy olyan világba, ahol a levegő finom melegséggel vibrál. A finom ecsetvonásokkal megfestett alakok a valóság és az álom közötti térben lakoznak. Egy nő lovagol, meztelen teste zökkenőmentesen beleolvad az állat meleg barna színébe, míg egy másik mellette áll, vöröses szoknyába öltözve, melynek kontrasztja vizuális ritmust ad a jelenetnek.

A művész színkezelése kivételes. A lágy zöldek és kékek buja növényzetre és nyugodt égre utalnak; a rózsaszín és sárga érintései felragyogják a jelenetet. Ez a fény és árnyék szimfóniája, a idilli tahiti táj esszenciáját ragadja meg. A kompozíció áramlik, a tekintetet az alakról alakra vonzza, a réten át. Olyan, mint egy megfagyott pillanat az időben, egy csendes szünet az élénk élet világában. Nyugalmat, vágyat hív a szívbe egy egyszerűbb, szebb létezés iránt.