Ebben az érzelmes műben az ég egy forgó színekből készült vászon, ahol a lágy pasztell rózsaszín és narancs keveredik némi levendula átmenetével, megünnepelve a naplemente múló szépségét. A horizont ragyog, a szürkület ígéretét súgja, míg a finom ecsetvonások álomszerű jelleget kölcsönöznek a tájnak. Két fa sziluettje őrként áll, formájuk utaló, de nem egyértelmű—egy emlékeztető a természet és a szürkületi ég között fennálló finom egyensúlyra.