Egy teljes hold ezüstös, lágy fényében fürdő jelenet tárul elénk, ahol egy csendes tó partján áll egy romos apátság, csúcsos boltívei az ég felé nyúlnak, akár elfeledett imák. A holdfény táncol a víz felszínén, csillogó ösvényt alkotva, mely egy kis félszigethez vezet, ahol két halász áll, alakjuk az éteri fény előtt sziluettként látszik. Távolabb egy városka nyugszik a horizonton, finoman, mégis biztosan jelen van az éjszakai csendben.

A művész ügyes chiaroscuro technikája életet lehel a szürkületi hangulatba; a gazdag, mély kék és fekete árnyalatok kontrasztot alkotnak a fénylő égitesttel és annak tükörképével. A kompozíció egyensúlyt teremt a bal oldali fogazott romok és a jobb oldali nyugodt vízfelület, valamint a finom lombok között, elmélyült utazásra hívva a nézőt. Ez a mű nem csupán egy helyet, hanem egy hangulatot ragad meg — egy nyugodt magányt, melyet titokzatosság és az idő múlása fűszerez.